2015. március 14., szombat

E-kiáltvány

Valamikor 2011 nyarán útnak indítottam egy Facebook-csoportot, Hungarian e-books néven. Akkor már bő hatodik esztendeje erőlködtem azon, hogy Magyarországon ne kiadók arctalan munkatársain múljon az, hogy egy megírt regényemet az életben bármikor is megismerheti-e a nagyközönség, vagy egy-két megmondóembernek köszönhetően örökre süllyesztőbe kerül. Kellett, hogy az egyik megmondóember legyek, habár könyvet írni sokkal jobban szeretek, mint észt osztani egy blogolós oldalon.
Aztán ahogy pörgettem visszafelé az idővonalat, hogy összefoglalhassam az elmúlt évek történéseit, lassan kibontakozott előttem egy filmszerű kép, miként is alakult ez az egész e-könyv paradigmaváltás országunkban. Kezdődött olyan kicsiny, polgári kezdeményezésekkel, amik közül sok meg sincs már. Magam is az akkori KIMTE egyesület aktív tagjaként próbáltam rábírni az elnökséget, hogy még az elsők között nyissunk az új piac felé… már 2007 óta… hát nem sok sikerrel. A Hungarian e-books indulásakor zárult a Budapest Bank Valóraváltó pályázata, aminek egyik nyertese az az SF-portal lett, amelyik szintén az elsők között dobott piacra magyar e-könyvet. Akkor szinte úgy tetszett, hogy elindul végre a dömping, a szubkultúrából, a zsánerirodalom olvasóközönségének segítségével végre mi, magyarok is ott leszünk a Gutenberg galaxis digitális váltásának startlövésénél, lesz mire alapoznunk, mire az igazán nagyok egyáltalán észreveszik a mi icipici piacunkat, mint felnyalintható morzsát.
Aztán mégsem történt meg mindez. Nem robbant az angol nyelvű megjelenés, a kispolgári kezdeményezések, az e-könyvgyártó garázsműhelyek szépen elsorvadtak, vagy besoroltak előbb a zsánerkiadók védőszárnyai alá, majd egy-két ilyet felszippantott az országunk nagyjainak számító két tömörülés: az Alexandra-birodalom, és az ellenükben szövetkező Líra-Bookline-Stb. Group.
A Hungarian e-books csoportban ágáltunk a DRM (digitális adatvédelem) kemény formái ellen. Érveinket nagyrészt elfogadta az e-könyves szakma, mivel eladni akartak. Ebben persze nagyrészt közrejátszott az is, hogy egy komolyabb digitális adatvédelem kiépítése csillagászati összegekbe kerül, aminek a megtérülésére belátható időn belül esély se nyílt volna. Az Adobe, ami sokáig (?) az Amazon vetélytársának tűnt, egyszerűen kihalt a kemény DRM-es vonalával a nemzetközi versenypiacon, pedig igen komoly tervekkel kecsegtettek akkoriban. Így aztán a puha DRM mellett tette le a voksát a 2012 közepén megalakult Egyesület az e-könyvekért szövetség, az ekonyvegylet.hu oldalon.
Az árakkal kapcsolatban már nem volt ekkora egyetértés; ma jellemzően nincs nagyságrendi különbség az e-könyv és a papírkönyv ára között. Érvek és ellenérvek bőven olvashatók a megjelent posztok alatt (amikből számos törlődött, miután én személy szerint elhagytam az időközben teljesen megváltozott Facebookot), ám a tények makacs dolgok: ma nincs rentábilis e-könyv kiadás Magyarországon. Az egyik olyan ország lettünk, ahol a digitális anyagok közel negyede ingyenesen kerül a végfelhasználóhoz, nagy része illegális úton. Az internethasználatunk közel 20%-a erre fordítódik, míg a közügyek intézésére szánt internetezés nincs 1%! Természetesen vannak ingyenesen letölthető e-könyvek (amik döntően 70 évnél régebben elhunyt szerzőktől valók), és pár száz forintokért letölthetők. A külcsín és/vagy a belbecs ezek többségénél bőven elegendő okot szolgáltat erre a szerény árazásra.
Évek óta húzódó probléma az e-könyvekkel kapcsolatban a más elektronikus szolgáltatásokhoz hasonlatosan magas ÁFA. Minthogy olyan merész Robin Hoodok, mint Franciaország és Luxemburg is törött bicskával kénytelenek visszavonulni a saját ÁFA csökkentő háborújukból, amivel az e-könyveket a nyomtatott példányok szintjére kívánták hozni, nem sok esély kínálkozik arra, hogy a jövőben ez a probléma kedvezően alakulhasson Magyarországon. Saját meglátásom szerint viszont sokkal nagyobb kifogásként használják ezt az illetékes e-könyv kiadók az árképzésük magyarázatában, mint ami hihető.
Na, de hagyjuk is ezt, hiszen ahogy görgettem az idővonalat, szépen megszaporodtak az immár hazánkban is megvásárolható készülékek, az e-könyv olvasására való readerek ismertetői. Az eleinte kizárólag Kindle-hozsannákat egyre többször tarkították Kobo-, Sony-readerek, majd egyéb, feltörekvő újoncok bemutatásai. Emellett már lehetett linkelni e-könyv szerkesztést, konvertálást, appokat és warezeket ismertető oldalakra, miközben egyre-másra tűntek fel az illegális letöltő oldalakat ostorozó írások is. Sajnos azonban a warez ellen sem összefogás nem született, sem valami ebből sarjadzó újabb csoport, akik esetleg a Tolvajkergetőkhöz hasonlóan a szellemi tartalmakat eltulajdonítók nyomába eredtek volna. Bevallom, nekem elvi okaim vannak, amiért nem vállaltam fel ezt a harcot: amíg EU szabályozással és EU árkategóriákkal kell az EU minimálbér ötödéből megélnünk itt, Európa kellős közepén, addig a kultúra és a művészet termékeinek megszerzését a megélhetési bűnözés kategóriájában érzem. Tudom, hogy nem az, ez csupán érzés. Itt az tarolna óriásit, aki felérné ésszel, hogy az éhezőknek nem eladni kell a kenyeret, hanem osztani, és azzal megnyerné mind. Amíg viszont az értékért aranyat, de még a bullshitért is pénzt követelnek a kiadók, addig nincs mit csodálkozni azon, hogy a munkájuk gyümölcsét hamar viszontlátják  kalózoldalakon.
Közben nagyot változott a tankönyvpiac is, és – minő csuda! – itt sem az e-könyvek széles választékának mielőbbi bevezetése lett a trend. Hála a karanténnak,  ma ott tartunk, hogy a pedagógusok, a tankönyvkiadók és a tanulók szüleinek nagy része már ismeri ezt az alternatívát, és a szakma megkapta a szükséges visszajelzéseket. Persze lehet, hogy letölteni valami központi helyről e-könyv formátumban még sokaknak bonyolult lenne… de én már évekkel ez előtt is inkább ezt tettem azokkal a tankönyvekkel, amik a csodás lebonyolítás ellenére sem érkeztek meg időben a gyerekeimnek.
Ha meg már KELLO, akkor igen, kell, ó, beszélnünk a könyvtárakról is! A Hungarian e-books oldal rendszeresen kikacsintgat a külföldi eseményekre, amik – bárcsak! – hatással lehetnek a hazai helyzetre. Így, a pár éve még ötletelgetés szintjén folyó diskurzusokból mára konkrét példák lettek azt illetően, mit is okoz az e-könyv a könyvtári kölcsönzésben, a hozzájuk kapcsolódó rendszerekben. Mint kiderült, ott aztán tényleg alig jelent problémát: tulajdonképpen csak egy újabb rekord a könyv tartalmi feldolgozásában. A könyv szövege csupán egy újabb lekérhető adat, amihez többféle szolgáltatási rendszer elképzelhető. A kereskedelmi célú könyvtárak főleg a felhő típusú rendszerek felé nyitottak, aminek a Magyarországon induló kezdeményezését csúnyán a sárba tiporták a jogaikat féltő kiadók. Így aztán ilyen ma Magyarországon nincs, bár az olyan külföldi kezdeményezések, amik cirka havi tíz dollárért kb. milliós nagyságrendű olvasnivalót kínálnak, jövőre már a bevételeik duplázódására számolhatnak. Ez pl. a Scribd esetében 22.000.000 dollárt jelent! És ez a vállalkozás csak egy kis cseppecske az Amazon tengere mellett.
A másik módszer inkább a közgyűjtemények irányvonala. Ebben a Magyar Elektronikus Könyvtár évekig európai színvonalat tartott, ám aztán pár éve egy kis jogi módosítással elérték, hogy minden kis kiadó kénye-kedve szerint visszavonathasson a már feltett MEK könyvek közül bármit, amit akár csak tervez (!) kiadni a jövőben. Az addig is inkább csak lelkesedésből bővülő állomány így aztán érthető módon megrekedt egy kb. 2012-es szinten, bár akkor állítólag már meg volt a működő, 3D-s, virtuálisan bejárható verziója is – méghozzá nem milliárdos projektek eredményeként! Lehet, hogy pont ezért kellettek azok a jogszabályok? Okostelefonos és androidos kiegészítőkkel bővült azóta, és évenként újabb 1-2 ezer címmel. Persze a Hungarian e-books oldalon olvashatók voltak a hírek a nagyvilágban itt-ott megnyitott, teljesen digitalizált e-könyvtárakról, vagy, hogy Londonban a diákok már ingyen letölthető app segítségével kölcsönözhetnek az egyetemi könyvtárból digitális könyveket, de hát mi örülünk a PIM új köteteinek is.
Azért azt elmondhatjuk, hogy az e-könyv, mint formátum, nem maradt ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Az egyetemek dokumentumokban és .pdf formában küldözgetett jegyzeteit lassan felváltotta az okostelókon jobban kezelhető .epub. Az nCore soktízezres magyar közössége százezerszám válogathat a magyar nyelvű címek között, de lassan már a Kindle Unlimited, a Scribd és Oyster oldalain is van értelme magyar szerzők után kutatni. A torrent oldalak eddig is kilométeres előnnyel vezettek a tartalmakban, ebben a Pirate Bay lekapcsolása sem fog sokat változtatni.
Szerencsésen elkerült minket az Amazon cápa: bekebelezésre valószínűleg teljesen alkalmatlannak ítélve a szétdíbolt könyvpiacunkat, a benne marakodó kövületekkel, miközben az egyetlen értékadó elemét, a tankönyvpiacot kalóriamentesítette a központosítás. Nagyjából ott tarthatunk, hogy nincs az a pénz, amit a Magyar Állam fizetni tudna az óriáscégnek, hogy ide befektessen. Majd, ha a szállítódrónok elérik a 300 kilométeres menettávot, talán lesz közvetlen kapcsolat, addig csak futárszolgálaton át drágítva jönnek a mosolygós dobozok.
Jelenleg tehát vannak e-könyv olvasók, gépek és emberek egyaránt, sőt egészen szép e-kiadványok is léteznek, csak fizetőképes kereslet nincs. Azt sikerült kiönteni a fürdővízzel együtt.
Az elmúlt esztendőkben azért sok jó dolog is történt a magyar e-könyvesekkel: megszűnt pl. Rejtő Jenő jogvédettségi időszaka, így végre legálisan olvashatjuk, ingyér’, villanyon. Az e-könyv kiadók végre testet öltve jelenhettek meg a Könyvfesztiválon, a Könyvhéten. A Kossuth Kiadó még díjat is nyert az e-könyveivel, ami igazán szép és társadalmilag is hasznos. Igaz, az ekonyvolvaso.blog.hu-nak is volt egy szépen levezényelt e-könyv szépségversenye, de az kisebb sajtót kapott. (Viszont nagyobb pizzát!) Már többször megrendezték az e-könyvek hetét március elején, és remélhetőleg ez a karanténos időszak után is megmarad.
Újabb versenyzők újabb kütyüi tűntek fel az e-könyv olvasók piacán. A Sony reader ágazata pl. beolvadt a Kobo vállalatba, a PocketBook pedig egészen új vonalakon indított. Megmosolyogtuk azt a TXTRbeaglenek elnevezett furcsaságot, amit azóta sem láttam még élő ember kezében – igaz halottéban sem.
PIM (Petőfi Irodalmi Múzeum) felzárkózott a korához, így a MEK mellett van végre kortárs e-könyvtári alternatíva Magyarországon. Kaptunk hírt az ELDORADO nevezetű, közös, magyar könyvtári platformról, ami az adatbázisokat köti össze egymással. Közben az Amazon is beüzemelte a maga letöltő-kölcsönző felhőjét, ami persze kissé nagyobb, mint a teljes magyar könyvtermés, de legalább kis varázslattal bárki számára elérhető.
Kaptunk sok újdonságot arról is, hogy aki maga szeretne e-könyvet előállítani, az miként és mivel tud olyat. A letölthető appok, honosítások, a formátumok és konvertálások is kibeszélésre kerültek. A publikálással, marketinggel kapcsolatosan is megjelent sok okosság a Hungarian e-books posztjai közt, így aki akarta, mára profi e-könyv kiadóvá képezhette magát a csoportban.
Az olvasókat sem hagytuk azonban cserben, így számtalan bűnös e-könyv reklám mellett sok legálisan és ingyenesen letölthető könyv, tananyag és ismeretterjesztő kiadvány linkje is felkerült. Persze hűen közöltük azokat a cikkeket is, ahol „angol kutatók” kiderítették, hogy az e-könyvek olvasása felületesebb, butít, kialvatlanná tesz, hiszen mi pártatlanok vagyunk, főleg a csontkemény tudománnyal szemben! Az ezek után írt kommentek meg ugyebár független vélemények az olvasóink részéről…
Úgy érzem, az elmúlt esztendőkben egész jól kialakult a csoport arculata. Van egy erős, szakmai mag, körülötte egy folyamatosan duzzadó, érdeklődőkből és felhasználókból érlelődő héj, amire csak ritkásan szállnak élősködők. Remélem, ez az elkövetkezőkben is így marad, és a naponta bővülő taglétszám nem kezdi el hígítani a tartalmat!
Amiben azonban úgy érzem, hogy változást kell hoznunk, az a szakmai identitás. Ez az alulról szerveződő kis csoport eddig úgymond „odabízta” a jelentősebb döntéseket a könyves szakmához, a kiadói munkához, a könyvterjesztői feladatokhoz közelebb állókra. Bízott a könyvtártudományos értelmiség, az e-könyvek ügyéért tömörülő kiadók és a könyvpiacot döntően befolyásoló könyvterjesztők szaktudásában, abban, hogy ezt a paradigmaváltást bölcsen, felsőbb és előremutató célok érdekében tudják majd levezényelni.
Mára egyértelműen látszik, hogy ez nem így van. Igénytelen e-könyvek, elhanyagolt tudományos és ismeretterjesztő szegmens, elmarjított olvasóközönség, magára hagyott szerzőréteg jellemzi a mai magyar e-könyv kultúrát. A színvonalas kezdeményezések, jó ötletek sorra elsorvadtak egy önző hatalmi játszma avartüzében, aminek az oszladozó füstjén túl látszik, hogy igazából semmi nincs: se tőkeerős bázis, sem európai színvonalú szolgáltató apparátus nem vár ránk, ami a digitális jelenbe vezetne a papírkönyveket előtérbe helyező középkorból.
Igenis, meg kell találnunk – nekünk, interneten lógó felhasználóknak közösen – azt a modellt, ami a honi kis piacon is élhetővé, gazdaságossá és fenntarthatóvá teszi az e-könyvek előállítását, terjesztését, fejlesztését. Példát kell mutatnunk azoknak az e-könyv előállítóknak, akik a régi, papírkönyves útvonalra akarják kényszeríteni a digitális tartalmakat! A Hungarian e-books a hírek és újdonságok közlésén túl ezért fog küzdeni, és várja mindazokat, akik ötlettel, felajánlással, kezdeményezéssel segíteni tudják ezt a munkát! Használjuk a Facebookot arra, ami: egy alkotó, digitális közösségnek!

Megjelenés: 
Rovat: Könyvespolc